|
 |
|
|
...
Tamás István: Halottak napi monológ
Dátum: 2007. October 31.
Az októberi időjárás kiszámíthatatlansága, inkább a telet, mint az őszt jutatja ilyenkor eszünkbe. A borongós, de sokszor mégis napsütéses őszutón emlékezünk halottainkra.
Emlékezzünk, de ne ünnepeljünk, hiszen ez a szó, kifejezés idegen a már néphagyományként ápolt halottak na... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szerelmes lett a feleségem. Megbeszéltük már százszor is, hogy eltitkoljuk egymás elől, ha ilyesmi történne. Én ugyan hol ezt mondtam, hol azt, volt, hogy majdnem beleőrültem a gondolatba, hogy talán máris titkol előlem valamit, és amikor találkoztunk, lázasan, szégyenlős tekintettel rögtön belekezdtem:
- Én mégis tudni akarom, ha van valami! Van már valaki, akit sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...k
Kabát
Jelenti háztartásod.
Bő kabát: uraság; fekete: gyász; szennyes: harag; rongyos: szegénység; szűk: betegség.
Kerner Jusztinusz szerint: kurta kabát jegyez kellemetlenséget; arannyal hímzett: gazdagságot, szakadt kabát; amely a varrásnál szakadt: ugyancsak gazdagságot mutat. Új kabát: szerencse egy ismeretlen kézből. Kabátod, ha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
VALAKI, VALAKI EMLEGET
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon könnyező vagyok
S előttem párisi utca-ormok
Hasogatják az eget,
Szelíd kárpitját a nagy égnek.
Vidám legények
Jönnek dalolva
Sötét utcáknak mélyiről.
Gondolkozom: kiről, miről,
Mikor, mindegy.
Valaki, valaki most emleget...
Merre megyek,
Van-e út az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hagymasirató
Ediacara - 2008.11.28
Nincs háziasszony, aki ne ejetett volna még könnyeket egy-egy fej hagyma kegyetlen módon való felaprítása láttán. De mi késztet sírásra minket vacsorafőzés közben?
Hagymás kenyeret sütök, s az ízesítő hagymakockák aprítása közben elé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ladányi Mihály
Vándordal
mikor belépsz a házba eltaposod
az összes erre-kószált
asszony lábnyomát
mindennap éjfél utánig várlak
éjfél után szél zörgeti az ajtót
az ember nem gitár
attól is megpendül éjjelente
hogy nem talál rá a kezedre
kinyújtott kezemre akadtál
pedig csak árván hadonásztam ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted,
Szótlanabb szónál
ez az áhitat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny-
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring, ring,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre: VALAKI, VALAKI EMLEGET
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon könnyező vagyok
S előttem párisi utca-ormok
Hasogatják az eget,
Szelíd kárpitját a nagy égnek.
Vidám legények
Jönnek dalolva
Sötét utcáknak mélyiről.
Gondolkozom: kiről, miről,
Mikor, mindegy.
Valaki, valaki most emleget...
Merre megyek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd rin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd rin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha fáj valami, hát fájjon! Ha sírnod kell, hát sírj! Ha szégyelled, nézz körül - mindenki sír, amikor muszáj! Ne higgy annak, aki folyton boldogságot, vidámságot prédikál. Akinek érzései vannak, az szenved is néha. A veszteségtől vagy a szerelemtől, magányában vagy a kiúttalanságtól. Aztán, ha elvonul a fájdalom, mint az égről a felhők, jönnek még szebb napok. [m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vannak kultúrák, amelyekben több a sírás is, meg a nevetés is, amelyek elbírják a szélsőségeket, a "boldogszomorúságot". Ilyen a magyar, és ilyen a cigány is.
" Ha fáj valami, hát fájjon! Ha sírnod kell, hát sírj! Ha szégyelled, nézz körül - mindenki sír, amikor muszáj! Ne higgy annak, aki folyton boldogságot, vidámságot prédikál. Akinek érzései vannak, az szen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István:
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd rin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csukás István
Virágének
Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.
Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring, ring,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Szemembe fröccsent a cukor. Pusztán ezért könnyezek megállíthatatlan, semmi más oka. Az hogy emberek halnak-haldokolnak; az hogy viharok, árvizek tombolnak; vulkánok okádnak tüzes, kénköves, fullasztó gázokat; az hogy földrengések romokba döntenek városokat, otthonokat maguk alá temetve ezreket, milliókat; az hogy cunamik sétálgatnak akadálytalan, mint kutyát sétáltató emberek az u... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre: Valaki, valaki emleget
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon könnyező vagyok
S előttem párisi utca-ormok
Hasogatják az eget,
Szelíd kárpitját a nagy égnek.
Vidám legények
Jönnek dalolva
Sötét utcáknak mélyiről.
Gondolkozom: kiről, miről,
Mikor, mindegy.
Valaki, valaki most emleget...
Merre me... |
|
|
|
|
|
